Nem hőszivattyút telepítünk. Rendszert tervezünk.

Megmutatja, hogy a méretezési napon (−13 °C) mennyi hőt veszít az épület, kW-ban. Ebből méretezzük a hőszivattyút; nélküle a gép mérete csak becslés.

A számítás az MSZ EN 12831-1:2017 szabvány épületszintű módszerével, az egész épületre készül. Összegezzük a transzmissziós veszteséget (falak, ablakok, födém, padló: felület × hőátbocsátási tényező (U-érték) × belső-külső hőmérséklet-különbség; a talaj felé az EN ISO 13370 szerint, a fűtetlen padlás felé b = 0,9 korrekcióval), a hőhidakat minden külső határolón, az ablakokon is, és a szellőzési veszteséget (0,5 1/h szükséges légcsere és a nyílászárók tömítetlenségéből adódó filtráció összege, a 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet szerint). A méretezési külső hőmérséklet az MSZ 04-140-3 zónatérképe szerint −15, −13 vagy −11 °C; mi egységesen −13 °C-kal, a budapesti értékkel számolunk. A felületeket a megadott épületadatokból határozzuk meg, ezért az eredmény előméretezés: a végleges értéket a helyszíni felmérés után rögzítjük. A számítás minden lépését és az alapértékek forrását kiírjuk; meglévő háznál az éves fűtési fogyasztásból is ellenőrizzük, de abból nem méretezünk.

Mire használjuk az eredményt:

• Gépméret: a hőszivattyúnak a méretezési hőmérsékleten és a szükséges előremenő hőfokon kell hoznia a hőigényt – nem a katalógus névleges (+7 °C-on mért) teljesítményén.
• Előremenő hőfok: a hőleadók típusából adódik (padlófűtés 35 °C, fan-coil 45 °C, radiátor 55 °C), és a gépet ezen a vízhőmérsékleten ellenőrizzük.
• Tárolók: a melegvíz-tárolót a lakók száma, a puffert a gép legkisebb teljesítménye alapján méretezzük.

A hibás méretezés mindkét irányban drága: az alulméretezett gép hidegben nem fűt ki, és sokat dolgozik az elektromos rásegítő fűtőbetét; a túlméretezett gép az idény nagy részében sűrűn ki-be kapcsol (ütemez), ami rontja a hatásfokot és koptatja a kompresszort. Mi úgy méretezünk, hogy a gép fűtőbetét nélkül, egyedül fedezze a −13 °C-os igényt.

Hőforrás szerint levegő-víz, föld-víz (talajszondás vagy talajkollektoros) és víz-víz (kútvizes) hőszivattyú létezik. Családi házakba ma leggyakrabban levegő-víz rendszert építünk: nem kell hozzá fúrás, gyorsan telepíthető, és a meglévő vizes fűtésre köthető.

• Levegő-víz: a külső levegőből nyeri a hőt. Legkisebb beruházás, fűt, hűt és melegvizet készít. Hatásfoka hidegben csökken – ezt a méretezésnél kezeljük.
• Föld-víz (talajszonda): függőleges fúrás, a mélységet és a darabszámot a hőigény és a geológia alapján méretezik. A mélyebb talaj hőmérséklete télen kiegyenlítettebb, mint a levegőé. A fúrás miatt drágább, és engedélyhez, geológiai adottságokhoz kötött.
• Föld-víz (talajkollektor): vízszintesen, a fagyhatár alatt fektetett csőhálózat. Nagy, beépítetlen telket igényel – a szükséges felületet a hőigényből és a talaj adottságaiból kell kiszámolni.
• Víz-víz (kútpár): a talajvíz hőjét hasznosítja; nagyon jó hatásfok, de megfelelő vízhozamú és minőségű kút és vízjogi engedély kell hozzá.

A levegő-víz gépek kivitele lehet monoblokk vagy split – erről külön kérdés szól lejjebb.

Annak beállítása, hogy minden radiátor és fűtőkör pontosan annyi vizet – és ezzel hőt – kapjon, amennyi a számított hőigényéhez kell. Enélkül a víz a legkisebb ellenállás felé áramlik: a közeli szobák túlfűtöttek, a távoliak hidegek, és a gépet feleslegesen magasabb hőfokra kell állítani.

Hőszivattyúnál ez különösen fontos. A hőszivattyúk névleges adatai kis hőmérséklet-különbségre szólnak (pl. Fisher AQUANOVA: 30/35 °C, azaz 5 K). Kisebb hőfoklépcsőhöz ugyanahhoz a hőteljesítményhez nagyobb vízáram kell (Q = ṁ · c · ΔT) – pl. 8 kW-hoz 5 K-en 8 ÷ (1,163 × 5) = 1,38 m³/h. Ha a csövezés és a szelepek erre nincsenek beállítva, a rendszer nem hozza a tervezett teljesítményt.

A beszabályozás lépései:

• a hőleadók teljesítményéből és a tervezett hőfoklépcsőből meghatározzuk a körök és radiátorok szükséges vízáramát;
• a radiátorszelepeken, padlófűtés-osztón és strangszabályozókon beállítjuk az előbeállítási értékeket;
• beállítjuk a keringtetőszivattyú üzemmódját és emelőmagasságát;
• mérjük és ellenőrizzük a visszatérő hőmérsékleteket, és dokumentáljuk a beállításokat.

Eredmény: egyenletes hő minden szobában, alacsonyabb előremenő hőfok, jobb SCOP, csendesebb rendszer.

A COP (teljesítménytényező) megmutatja, hogy egy adott üzemállapotban 1 kWh áramból hány kWh hőt ad a gép. A SCOP ugyanez egész fűtési idényre átlagolva – az éves fogyasztás szempontjából ez a beszédesebb szám.

A COP egy pillanatnyi érték, szabványos mérési pontban (MSZ EN 14511), pl. A7/W35 = +7 °C külső levegő, 35 °C-os előremenő víz. A Fisher AQUANOVA 12 kW COP-ja itt 3,91–5,22, −7 °C-on és 55 °C-os vízzel 2,16–2,79 (a teljesítménytartomány két végén, gyártói adatlap).

A SCOP (szezonális teljesítménytényező, MSZ EN 14825) egy teljes fűtési idény hőmérséklet-eloszlására számolt átlag; a gyártók külön adják meg 35 °C-os (padlófűtés) és 55 °C-os (radiátor) alkalmazásra. Az energiacímke besorolása (pl. A+++) a szezonális hatásfokon (ηs) alapul, ami ugyanebből a mérésből számolható.

Példa 15 000 kWh éves fűtési hőigényre, a Fisher AQUANOVA 12 kW SCOP-jával: 35 °C-on (4,68) 3 205 kWh, 55 °C-on (3,59) 4 178 kWh villamos energia kell. A különbség évente 973 kWh – ezért számít annyit az alacsony vízhőmérséklet és a jó beszabályozás.

A katalógusban szereplő értékeket mindig azonos mérési pontra vetítve hasonlítsd össze (az A7/W35-öt az A7/W35-tel, a 35 °C-os SCOP-ot a 35 °C-ossal).

Olyan helyre, ahol szabadon kap levegőt, a leolvasztáskor keletkező víz fagymentesen elfolyik, és távol esik a hálószoba- és a szomszédos ablakoktól. A Fisher AQUANOVA sorozat hangnyomásszintje 1 méteren 38–46 dB(A) (gyártói adatlap) – jó elhelyezéssel ez a szomszéd felé jól kezelhető.

Az elhelyezés szabályai:

• Légáramlás: a gyártó által előírt szabad távolságok a faltól és az akadályoktól; a kifújt hideg levegő ne forduljon vissza a beszívó oldalra.
• Kondenzvíz: leolvasztáskor víz keletkezik; fagymentes elvezetés vagy szikkasztás kell, hogy ne jegesedjen a járda vagy a gép alja.
• Magasítás: a gép álljon a talaj és a várható hóréteg fölé, konzolon vagy alapon, a gyártói előírás szerint.
• Rezgés: rezgéscsillapító talpak, és a gép ne közvetlenül a hálószoba falára kerüljön.

A zajról: a katalógusban a hangteljesítmény (L_W) és a hangnyomás (L_p, adott távolságban) két különböző szám – az előbbi mindig nagyobb. A hangnyomás a távolság kétszerezésével 6 dB-lel csökken (Lp = L_W + 10·lg(Q / 4πr²)); egy mögötte lévő fal 3 dB-lel, egy sarok 6 dB-lel növeli a szabadon álló géphez képest. A szomszéd felé a jogszabályi zajterhelési határértékeket be kell tartani – ezt az elhelyezésnél számolással ellenőrizzük.

Tételesen, külön soron szerepel benne a berendezés és a tárolók, a szerelési anyagok, a kivitelezés, a beüzemelés és a beszabályozás – így pontosan látod, miért mennyit fizetsz, és mi nem része az ajánlatnak.

Egy teljes rendszerajánlat jellemző részei:

• a hőszivattyú, a használati melegvíz-tároló és – ha kell – a puffertároló;
• hidraulikai elemek: szivattyúk, szelepek, szűrő, iszapleválasztó, tágulási tartály, fagyvédelem;
• csövezés, szigetelés, a kültéri egység alapja vagy konzolja, kondenzvíz-elvezetés;
• vezérlés és érzékelők;
• beüzemelés, átadás és kezelési oktatás, valamint a hidraulikus beszabályozás – ez nálunk díjtalan, a kivitelezés része.

Külön jelöljük, ha valami nem része az ajánlatnak, vagy a helyszíni adottságtól függ – jellemzően a villamos betáp (hálózat) bővítése, az építészeti munkák (bontás, burkolás), a meglévő radiátorok cseréje, a régi rendszer átmosása és vegyes (padló + radiátor) rendszernél a padlófűtési keverőkör. A rendszerterv (tervezés) külön szolgáltatás, nem része a kivitelezési ajánlatnak. Így két ajánlat valóban összehasonlítható.