Hidraulikus beszabályozás hőszivattyús rendszerekhez

A víz mindig a legkisebb ellenállás felé áramlik. Egy beszabályozatlan rendszerben a géphez közeli, rövid vezetékű radiátorok a szükségesnél sokkal több vizet kapnak, a távoliak pedig kevesebbet. A tünet ismerős: egyik szoba túlfűtött, a másik hideg. A szokásos „megoldás” a vízhőmérséklet emelése – ami hőszivattyúnál a legdrágább lépés.

A fizika, röviden

Egy radiátor vagy fűtőkör hőteljesítménye: Q = ṁ · c · ΔT (vízáram × a víz fajhője × a víz lehűlése).

Egy 800 W-os radiátor vízigénye	Hőfoklépcső	Vízáram
Rendszer 70/50 °C-kal	20 K	34 l/h
Rendszer 75/65 °C-kal	10 K	69 l/h
Hőszivattyús rendszer 40/35 °C-kal	5 K	138 l/h

5 K-es hőfoklépcsőnél tehát ugyanahhoz a hőhöz kétszer-négyszer annyi víznek kell átáramolnia, mint 10, illetve 20 K-nél minden radiátoron. Ha a rendszert eredetileg kazánra építették, a vízáramok eloszlását mindenképp újra kell számolni és be kell állítani.

Van egy fontos, kevéssé ismert összefüggés is: a túláramoltatott radiátor alig ad le több hőt. A radiátor hőleadása a közepes hőmérséklet-különbségtől függ (MSZ EN 442), és a vízáram növelésével ez egyre kevésbé nő. A „közeli” szobák tehát nem sokkal melegebbek, a távoliak viszont érezhetően alulfűtöttek. A felesleges víz pedig forróbban tér vissza a géphez, ami rontja a hatásfokot.

Statikus és dinamikus beszabályozás

• Statikus beszabályozás: radiátoronként kiszámoljuk a szükséges vízáramot és a hozzá tartozó nyomásesést, és ebből a termosztatikus szelep előbeállítási értékét. A több strangos rendszereknél strangszabályozó szelepekkel osztjuk el a vizet az ágak között.
• Dinamikus beszabályozás: ahol a termosztátok sokat zárnak-nyitnak, a nyomásviszonyok folyamatosan változnak. Ilyenkor nyomáskülönbség-szabályozó vagy dinamikus (térfogatáram-korlátozó) radiátorszelep tartja stabilan a beállított vízáramot, bármit csinálnak a többi szobában.
• Padlófűtés: az osztó-gyűjtő áramlásmérős szelepein körönként a kör hossza és a helyiség hőigénye alapján számolt l/perc értéket állítjuk be.

Menete

1. Felmérés: a radiátorok típusa és mérete (pl. 22-es, 600×1200 mm), a szelepek típusa (előbeállítható-e), a csőhálózat nyomvonala és méretei, a padlófűtési körök hossza.
2. Számítás: a hőleadók teljesítményéből és a tervezett hőfoklépcsőből radiátoronkénti és körönkénti vízáram, nyomásveszteség, szelep-előbeállítás.
3. Beállítás: szelepek, strangszabályozók, osztó-gyűjtő; ahol kell, szelepcsere.
4. Szivattyú: üzemmód (állandó vagy változó nyomáskülönbség) és emelőmagasság a számított munkapontra – a gyári maximum ritkán jó.
5. Mérés üzem közben: előremenő és visszatérő hőmérsékletek, a hőfoklépcső ellenőrzése, finomhangolás.
6. Fűtési görbe: a beszabályozás után a vízhőmérsékletet a lehető legalacsonyabbra állítjuk, amelyen még minden szoba kifűt.
7. Dokumentáció: beállítási táblázat radiátoronként és körönként – később bármikor visszaállítható, ellenőrizhető.

Az általunk kivitelezett rendszereknél a hidraulikus beszabályozás díjtalan – a kivitelezés része, nem külön tétel.

Mit nyersz vele?

• Egyenletes meleg minden helyiségben, a távoli szobákban is.
• Alacsonyabb előremenő hőfok – a mérés után beállított fűtési görbével; a hatásfok-különbséget a gép adatlapja mutatja (Fisher AQUANOVA 12 kW: SCOP 35 °C-on 4,68, 55 °C-on 3,59).
• Nagyobb hőfoklépcső és hidegebb visszatérő víz – a hőszivattyú a tervezett munkapontban dolgozik.
• Csendes rendszer – nincs sziszegő szelep, zúgó cső.
• Kevesebb ki-be kapcsolás, kisebb szivattyúáram – hosszabb élettartam, kisebb villamosenergia-fogyasztás.

A beszabályozás gázkazános rendszeren is érezhető megtakarítást és komfortjavulást hoz. Hőszivattyú beépítése előtt pedig különösen fontos lépés, mert a hőszivattyú kis hőfoklépcsővel, nagy vízárammal dolgozik.

Részletesebben: Hidraulikus beszabályozás: ettől lesz meleg minden szoba